Azért vissza az agarakkal…
2007 március 26. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Eme bejegyzés “zsú”-nak szól. Mivel rövid, s kellőképpen velős kommentet kaptam tőle én sem eresztem bő lére a dolgot.
Kedves zsú!
Először is nem vagyok a “kisbarátod”. Nem szorulok senkinek a véleményére abban, hogy mikor járatom le magam és mikor nem. Ha szerinted az FLP-ről leírt SAJÁT véleményem butaság, az a Te dolgod. Neked nyilván sikerült az, ami nekem nem. Ezzel nincs is semmi baj, gratulálok hozzá. Csak így tovább előre!!! A takarítónő és az ész egymáshoz való viszonyítása csúnya megjegyzés. Azért mert butának tartasz még nem biztos, hogy az is vagyok. Mint korábban írtam 4 órában dolgozom, itt most azt is megjegyzem hogy vezető beosztásban. Légyszíves ne sértegess! Én sem teszem. Sosem az volt a célom, hogy a céget lejárassam, pusztán a SAJÁT tapasztalataimat akartam megosztani másokkal. Ezt gondolom nem tilthatja meg senki. Nem a termékekkel van a bajom – mint írtam is jók, de szerintem drágák. Ne akarj rám a gyerekeim egészségével hatni, ennek nem dőlök be. Szerencsére egészségesek és hidd el rajtuk aztán végképp nem spórolok meg semmit. Kikérem magamnak még a feltételezést is!!! A “soha ne mást hibáztassál…” mondatra a válaszom: OLVASD EL MÉGEGYSZER FIGYELMESEBBEN AZ ELSŐ HÁROM BEJEGYZÉST!!! Köszönöm. Üdv: kriszta 1229.
“VIKI”-nek!
Remélem nektek sikerülni fog. A jó szponzort meg kell becsülni, bizzunk benne, hogy jól választottatok!!! Nekem ugyebár nagy mértékben ezen csúszott el a dolog. Egyébként örülnék, ha beszámolnál majd a tapasztalataidról, akár kommentként itt nálam. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül. És persze KITARTÁS és HAJRÁ!!!
“gbsimon”-nak!
Ugyan! Nem nehéz kitalálni… 😀
Kedves Encsi!
Köszönöm, hogy írtál. Tetszik a stílusod, de főleg az, hogy a sorok mögött olyan embert sejtek, aki megfontoltan hoz döntést és alkot véleményt. Természetesen sok mindennel egyetértek abból, amit elmondasz/leírsz. A rákkal kapcsolatban vannak tapasztalataim, de nem szeretnék erről vitatkozni. Maradjunk annyiban, nem értek egyet Veled. Az MLM rendszerrel csak az a bajom, hogy bizonyos korlátok közé szorítja a termék elérhetőségét. Ha nekem szükségem van a gyerek vitaminra, mert úgy érzem, jobb, mint bármelyik másik, mért nem sétálhatok be, hogy vegyek egy dobozzal, mert mondjuk nincs az ismeretségi körömben olyan, aki ezzel foglalkozik és nem tudom megkérni, hogy hozzon nekem? Tudom, ez kicsit eröltetett példa, de remélem érted a lényeget? A vállakozások működését ismerem, tudom, hogy nem lehet egyből profitálni semmiből. De akkor ne is húzgálják senki előtt a mézesmadzagot, hogy az MLM rendszerben pikk-pakk százezreket lehet keresni!!! Nem bánom, hogy nekem nem sikerült. Nincs bennem harag. És igen igazad van, több tér marad azoknak, akik ezt akarják csinálni. Szimpatikus, pozitiv hozzáállás.
Üdv: kriszta1229
HŰHA….
2007 március 20. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Ismét érkezett nem kevés – szám szerint 6 darab – komment. Nagyon örülök neki, mégpedig azért, mert amikor elkezdtem írni ezt a blogot, azt hittem a kutyát nem fogja érdekelni. Ezért is ritkán kukkantok fel ide. Na de… Természetesen most is kaptam hideget s meleget, ami nem baj, mert több vélemény találkozik, sok oldalú lesz ez az egész oda-vissza irogatás. Tehát mindenkinek köszönöm, hogy reagál, írjatok, írjatok!!!! Vitatkozzunk!!!
A mai bejegyzésemet “Senior Manager” kommentje generálja, s teszi szükségessé!
Kedves Senior Manager!
1. Én nem a cég rossz hírét keltettem, pusztán bemutattam, leírtam azt, hogy én mit tapasztaltam az FLP berkeiben. Mivel az etikai szabályzathoz csak a beléptetésem után jutottam hozzá (mellesleg saját magamnak kellett utána járnom), nem tudhattam, hogy a szponzorom etikus-e avagy sem.
2. Sosem vitattam, hogy a termékek jók! Tudom, hogy jók, még van egy kis maradék, esszük, isszuk, szopogatjuk, rágjuk, kenjük… stb.
3. Az, hogy ki csinál az egészségéből pénz kérdést, szerintem magánügy. Nem óhajtok politizálni, de azért vessünk egy pillantást a napi sajtóba. A rendelők konganak az ürességtől a vizitdíj bevezetése óta. 20%-kal kevesebben mennek orvoshoz, mert nem tudják megfizetni azt a bizonyos 300 Ft-ot. Akkor kérdezem én kik vannak többen? Akik pénz kérdést csinálnak belőle, vagy akik nem??? A válasz egyértelmű. A termékek igenis DRÁGÁK!!! Az, hogy a betgség drága-e. Nos erről nekem is vannak tapasztalataim, ebben a témában SEM VAGYOK LAIKUS!!! Ajánlj nekem egy olyan FLP terméket, amely egy mű szívbillentyűkkel élő embernek segítséget nyújt, mégpedig abban, hogy minden káros hatás nélkül higítja a vért (ugyanis a műbillentyű nem tudja feldolgozni a vér természetes rögösödését), és amely termék szedése a hátralevő életre biztos gyógyulást hoz és ezáltal elhagyhatóvá válik az erre a betegségre kötelezően szedendő Syncumar nevű gyógyszer (amely mellett egyébként szinte semmilyen multivitamin és ahhoz hasonló termék nem szedhető a kálium tartalmuk miatt!!!). Ajánlj FLP terméket a COPD-re, olyat amelynek szedése mellett el lehet hagyni a belégzőport. És természetesen mindezt úgy ajánld, hogy ne kerüljön többe, mint a mindenki számára elérhető(!) patika szerek! Köszönöm.
4. Nem fogom megszüntetni a blogot!!! Gondolkodtam rajta… De ha csak egy embert is megóvok egy hibás lépéstől, akkor már megérte. Ráadásul ha végigolvasod a kommenteket találsz közöttük olyat, aki hozzám hasonlóan csúnyán pórul járt. Nem az én -szerinted tapasztalatlanságom miatt született- soraim keltik rossz hírét a cégnek. Hanem a saját szponzorai azáltal, hogy a ponthajhászás és a meggazdagodás okozta révült, valóságtól elrugaszkodott állapotban beetetik az embereket, majd amikor megvan a biztos részesedés, a bűvös szintlépés, akkor az illető le van sz…-va. Most nem olvasom vissza a bejegyzéseimet, lehet ismételni fogom magam, de akkor is leírom: Engem B. E. tavaly október közepén keresett meg ezzel a dologgal. Emlékezetem szerint október 26-án hívtam és megmondtam, hogy oké mehet a biznisz, de csak november elején lesz meg a pénz. Jó, jó semmi gond. 2 nap múlva B. E. hív, hogy beszélt R. K.-val aki érdeklődik, hogy mért nem még októberben lépek, be, mert hogy akkor már meglenne a hiányzó(!) két pont ahhoz, hogy B. E. még októberben SUPERVISOR legyen!!!!! Na akkor kérdem én, miről is beszélünk???!!!!!
5. Igen értelmes ember vagyok, és nem azért lettem sikertelen ebben az üzletben, mert nem érdemeltem volna meg a sikert, hanem azért mert nem tetszettek a játékszabályok. Ennyi. Egyébként szerintem ebben az üzletben már nem lehet meggazdagodni. Annyit össze lehet kapirgálni, amennyiből esetleg a saját fogyasztásodat kitermeled, de hogy még házat, kocsit vegyél… Ugyan. Ez a piac szerintem túltelített, akármit is mondanak a bemutatókon.
Köszönöm a jókívánságot, Neked is sok sikert az élet minden területén!!!
2007 február 21. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Nem is gondoltam volna, hogy még ennyi idő után is jön néha 1-1 komment. De azért nagyon örülök neki. Jó, hogy vannak emberek, akiket még foglalkoztat ez a dolog. Egyébként saját álláspontom nem változik a témában. Már nem foglalkozom az FLP-vel. Néha még hívogatnak a központból, de fel se veszem a telefont. Minek? Mit akarhat a központ, ha már a saját ex-szponzorom arra sem méltat, hogy amikor olvasom az újságban, hogy autóbalesetet szenvedett, rádobok egy üzit – jó kívánság stb – és egy k… köszönömöt nem kapok. Na de ne személyeskedjünk. Nem erről van szó. Na igen itt a kommentekben írja csaba100, hogy a szponzor személye fontos. Hát igen… Jó lett volna, ha jó lett volna…. haha.
Kedves Olvasóim!!!
Beszélgessünk még a témáról! Köszönöm
Érdekes…
2006 december 20. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Ma kaptam egy kommentet. “Csak ennyi és vége?” Nem tudom, ki küldhette, de erre most mit mondjak?
Igen, ennyi. Mit írhatnék még? Az egész egy hatalmas kudarc volt, elég költséges kudarc. Nem hiszem, hogy bármilyen formában tehetek még valamit ebben az ügyben. Talán majd egyszer, máskor…? De minek is?
Igazából minden nap írhatnék valamit, felelveníthetném az összes negatív élményemet, köpködhetnék, megkeseredetten szidhatnék mindenkit! De mire jó ez? Semmire. A helyzeten ez sem változtat. A véleményem kialakult és nem hiszem, hogy valaha változni fog. Ezért nem törődöm már az FLP-vel. Köszönöm ennyi. Élem tovább a megszokott életem és továbbra is megtalálom a boldogságot azokban a dolgokban, amelyekben eddig.
De azért ha még is történik valami azért azt megírom.
Szia.
Válasz…
2006 december 18. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Kérdéseket kaptam, melyekre illik válaszolnom…
Tehát.
Kedves “Ápolónő”!
Az FLP Nem a hülyék üzlete, ezt ha jól emlékszem soha nem is állítottam. Nyilván az előbbi mondatból adódóan nem hülyék azok, akik ebből milliomosok lettek. – Itt megjegyezném, hogy valaki hülye-e vagy sem, nem azon múlik van-e diplomája. Nekem például nincsen, mégsem tartom magam hülyének és a környezetem is átlagon felül inteligensnek tart. Leszámítva a szponzoromat, mert ő hülyének tartott. – Mikor megvettem a dobozomat nem gondoltam, hanem nagyon jól tudtam, hogy pénzt keresni csak munkával lehet – mivel 12 éves korom óta mást sem csinálok, csak dolgozom (természetesen sokáig iskola mellett).
Igen, megkérdeztem a szponzoromat, hogy mit kell csinálni és megkérdeztem, miket kell elolvasni. Nem tőle, hanem egy tőle teljesen független, másik vonalhoz tartozó embertől kaptam információkat (neki nem lett volna kötelessége válaszolgatni, hiszen profitja nem származott belőle, hiszen sem közvetlenül, sem közvetve nem tartoztam alá, fölé, mellé stb.), tehát a saját szponzoromtól cak mellébeszélést, csusztatást és a munka szempontjából teljesen érdektelen dolgokat kaptam. A saját magam jól felfogott érdekében, önállóan mentem el a pont nélkülibe, és tiszta idióát csinálva magamból vettem meg a katalógust és egyéb más írásos anyagokat, mert a szponzoromnak nem volt rám ideje!!! Nem kaptam meg a nemzetközi üzletpolitikát, hanem az FLP honlapjáról letöltve a saját költségemen kinyomtatva vettem kézbe és igen elolvastam. Sajnos Túl sok képzésen nem tudtam részt venni, de azért voltam egy-kettőn a férjem nem tudott velem jönni, mert vigyázott az 5 éves fiunkra és a 3 éves lányunkra, akiket szintén nem lehet elvinni képzésre/bemutatóra, hiszen ilyen idős gyerekeknek 1-1.5 óra egy helyben ülés és figyelés szerintem kínzás. Megkérdeztem hogyan juthatok hozzá a pénzemhez, azt a választ kaptam, hogy csak akkor és úgy, ha meg vannak a vállalkozási papírjaim. A hálózat építés szerintem szakma és nem igazán kaptam segítséget, mert a szponzoromnak nem volt rám ideje és amikor kérdeztem nem kaptam válaszokat. Összehasonlítottam a termékek árát, azt is tudom, hogy mennyi ideig elegendőek, mit tudnak. És hiába mondtam el a családomban olyan embereknek, akiknek fontos lenne, hogy ezeket használják, falakba ütköztem, mert minden drága. Pedig az anyósom fizetése 6 számjegyű, az apósom nyugdíja szintén és a sógornőmről már ne is beszéljünk. A barátaim, ismerőseim nagy része is tehetősnek mondható. De ez nem változtat a tényen: a termékek drágák!!! Kikérem magamnak, hogy a tehetetlenségemet a környezetemre hárítanám. Nem vagyok tehetetlen csak rosszúl mértem fel a saját lehetőségeimet és így utólag belegondolva rossz szponzorhoz, rossz vonalhoz csatlakoztam. Ha nem csinálok semmit, akkor megmaradnak a barátaim, boldog leszek, mert olyan emberek lesznek körülöttem, akiket szeretek. Mit veszítek, ha a szponzoromra hallgatok és úgy dolgozom, ahogy ő mondja? Elveszítem a barátaimat, mert azt fogják gondolni, hogy másról se szól az életem, mint az FLP-ről, az ismerőseim, akik pedig esetleg belépnének ugyanolyan csalódottak lennének, mint én, hiszen ha a szponzoromra hallgatok, gyakorlatilag nem mondhatok semmit, amíg meg nem veszik a táskát és a megvétel után kapják a fekete levest. Köszönöm, de én ezt nem akarom megtenni senkivel, még olyan emberrel sem akit esetleg nem kedvelek.
Kedves Kata!
Ezek a válaszaim.
Üdvözlettel kriszta1229.
Hát Kedves Naplóm, Tőled is búcsuzom!
Végjáték…?
2006 december 4. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Azt hiszem ez lesz az utolsó bejegyzés, melyet ebben a témában írok… Elöljáróban leírom, hogy az FLP-n belül, ha valaki csatlakozik egy szponzor alá, illetve csapathoz, a szabályzat szigorúan tiltja, hogy átigazoljon máshoz. Legjobb tudomásom szerint ezt a szabályt csak úgy lehet áthágni, ha két éven át a belépett tag nem vásárol semmit, s így két év után tagsága megszűnik, ezután csatlakozhat újara valaki máshoz. Mért írtam ezt ide? Hát azért, mert B.E. az elmaradt találkozó után szombaton felhívott, hogy el szeretne hívni a K.L.A tovább képzésére, ahol a csapat építésről lesz szó. Mért érdekes ez? Hát azért, mert ez egy un. nyilvános bemutató és hát az én csapatom mindezidáig a B.T. bemutatóira járt, függetlenül attól, hogy a K.L.A. csapatához tartozunk. Érdekes… Azért ezt ugye meg lehet tenni. Végülis arra a bemutatóra jár mindenki, amelyikre akar akar, de az hogy hol ide, hol oda jár az ember , nem etikátlan? Nekem annak tűnik. Mindegy. Mindenesetre B.E. – vel történt beszélgetésem után beszéltem a férjemmel és arra a következtetésre jutottunk, hogy nem megyek el a K.L.A. továbbképzésére, mert én ezt az egészet nem akarom csinálni. Egyszerűen azért van már elegem az egészből, mert ennyi ellentmondással, csúsztatással és hazugsággal, amit az elmúlt egy hónapban hallottam egész életemben nem találkoztam. És ez elkeserítő és módfelett bosszantó. Mert az tény, hogy ezek a termékek jók és hasznosak, de a kisember, a kevés pénzt kereső ember számára csak akkor elérhető, ha maga is dolgozik az FLP-ben, tagja a rendszernek. De amúgy…? Most őszintén: Ki fizetki 9,5 eurót egy folyékonyszappanért? Közel 3000,- Ft-ot egy samponért? Nagyon kevesen. Csak úgy éri meg ezeket a termékeket használni, ha üzletszerűen foglalkozik vele az ember. De nem mindenki született üzletembernek, illetve csapatépítőnek. Apropó! Erről a csapatépítésről is eszembe jutott valami. Lehet, hogy kicsit komplikáltan fogom a gondolataimat megfogalmazni, de igyekszem az egyszerűségre törekedni. Szóval.Ugye a korábbiakban leírtam, hogy nem igazán értem, mért kellet 333 eurót kifizetnem a táskáért, amikor 55 eurós vásárlással is tagja lehetek a rendszernek. Nos ez kiderült. Azért mert 55 eurós vásárlással “csak” disztributor vagyok, ami azt jelenti, hogy vásárolhatom a terméket, de csapatot nem építhetek, mivel a csapat építés kritériuma a 2 pontos (333 eurós kezdő táska) minösülés, ami azt jelenti, hogy “assistent supervisor” leszek. Na de. Ha én csak disztributorként indulok, akkor ajánlgatnom, forgalmaznom kell a teméket, hogy minél hamarabb elérjem ezt a 2 pontot (minden termékhez pontérték is tartozik). Igen ám, de amíg nem leszek “supervisor” addig a szponzorom szerint nem ajánlgathatom a terméket, mert nem tudom, nem tudhatom(!), hogy mi mire jó, mert hülye(!) vagyok hozzá és ne nyissam ki a szám, mert a szponzor arra való, hogy helyettem beszéljen. De akkor mire kellek én? Arra, hogy minél több hiszékeny és butának beállított embert gyűjtsek! Hát igen itt kezdődnek az ellentmondások , a csúsztatások és minden más disznóság, amiből én köszönöm, de nem kérek! És mire kellett még rájönnöm??? Megtisztelve éreztem magam, hogy a B.E. gondolt rám és azt akarta, hogy az “üzlettársa” legyek. Én kis naiv! Nem is neki, hanem az anyukájának jutottam eszébe, ő ajánlott engem. Edit! Kedves vagy, hogy gondoltál rám, bár ne tetted volna!!! Azért még most is kedvellek, bár Te biztos haragszol most rám. Nem baj. És mennyit változik egy ember 10 év alatt!!! E. tündéri szeretni való lány volt az általánosban. Szeretett és tudott is szépen rajzolni, aranyos volt, kedves mindenkihez, jókat lehetett vele dumálni, jó volt a barátjának tudni magam. Aztán szépségkirálynő lett belőle, jó ideje minden nap a képernyőn van és azt gondolja bármit megtehet. Tulajdonképpen az anyai szívemre alapozva, a gyerekeim egészségének fontosságát hangoztatva rángatott bele ebbe az egészbe. És ő mondja nekem (aki talán 1-2 év dolgozik), hogy ő sosem kérdezi meg, mennyit kap egy munkáért, előbb elvégzi azt, és aztán várja a járandóságot! Milyen jó neki, hogy megteheti! Mert ő csak úgy elvállalta a TV-s munkát is és nem kérdezte, mennyit fog vele keresni! És most az FLP-ben is dolgozik és majd kiveszi a pénzét! De én ezt nem tehetem meg! Nem tehetem meg, hogy úgy áldozzak energiát valamire, hogy nem tudom, mennyi lesz (ha lesz) a fizettség! Nekem a gyerekeim mindennap kérnek enni! És ami időt nem a hivatalos munkámmal töltök, azt inkább rájuk áldozom és nem kétes kimenetelű vállalkozásokra. Szerintem igazam van. Hát azt hiszem ennyi. Nem hiszem, hogy fog még történni velem ezzel kapcsolatban valami.Addig is, azt hiszem indítok egy másik blogot, mert ez az irogatás nagyon tettszik! Addig is….
Minden jót és sok olvasót kívánok Neked, Kedves Naplóm.
Egy új fejlemény…
2006 december 2. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Hát képzeld el, hogy felhívott a B. E. Tudod, ő a szonzorom. És megkérdezte, hogy még mindig becsapva érzem-e magam. Érdeklődtem, mért is érdekli ez őt. Mire mondta, hogy ő nem mondott le énrólam, csak hát gondolta, hagy aludni egy párat az elmúl eseményekre… Na, a lényeg némi unszolás után ráálltam egy talira, hadd fussa a köröket, végülis időmből kitelik. Megbeszéltük, hogy csütörtökön elmegy a nyilvánosra, aztán utána este (kb. 8 körül) átjön hozzám. A gyerekeket addigra általában leteszem aludni, a férjem pedig úgysem volt itthon (ha itthon van nem hívhattam volna E.-t, mert a férjem szemében olyan, mint bikának a vörös posztó), tehát nem volt akadálya nagy tisztázó beszélgetésnek és a tiszta lappal indulásnak. (Még egy megjegyzés: A szponzorok mindig azt mondják, hogy odafigyelnek az embereikre. E. annyira figyel rám, hogy el akart hívni a nyilvánosra, hogy inkább ott találkozzunk, és mikor mindtam neki, hogy ez a gyerekek miatt lehetetlen, azt mondta: ” ja tényleg, persze el is felejtettem.” Hát ezért maradtunk abban, hogy inkább hozzám jön át)Na. Puccba vágtam otthonom, fél nyolckor ágyba parancsoltam utódaimat és bőszen vártam. 3/4 10-ig. Ekkor már majd kiestem a számon, olyan álmos voltam, s mivel nem volt kedvem újabb mentegetőzéseket hallani arról, vajon mért is nem jött el (volt már ilyen még az elején, hiszen a beléptetésemnél is másfél órát késett) a Drága E., rádobtam egy susmust, hogy nem várok rá tovább. Üzi még szinte oda se ér zörömpölni kezd a telcsim. Direkt nem vettem fel, gondoltam előbb-utóbb ugyis megunja, és hát különben is nem vagyok én már kiváncs sem erre a libára, sem a R. K.-ra, sem az egész FLP-re. Slám elhallgat a telefonom, megcélozom az ágyam s már elaludnék, mikor jön a susmus, hogy azért nem jött, mert a dizeles autójába 95-ös benzint tankolnak és le kell szivatnia különben meghal a kocsi. Rendben, ezt el is tudom hinni bár nagyon akarnom kell, na de ez fondolom nem este 3/4 10-kor történ… Egy k… telefont megérgemeltem volna, hogy >Te hülye ne várj rám, mert nem tudok menni<. Na ennyit az én drágalátos szponzoromról. Szóval ha ő beindul, akkor ez a végeredmény. Hát kiváncsi vagyok mikor hív legközelebb. Mellesleg nem is érdekel, mert senki nem akar horror pénzeket kifizetni az aloe veráért. Még a saját hipochonder anyósom és top keresetű sogornőm sem. Szegény csóri vállalkozó apámról nem is beszélve… Mondjuk apát meg is értem, majd megfeszül, hogy néha kirángasson az anyagi mélyrepülésemből, nem várhatok tőle ennél többet. Drága Apa, imádlak! Na hát Kedves Naplóm, ennyi a történet. Most megint belefutottam egyébként egy MLM rendszerbe, ez bíztatóan hangzik márcsak azért is, mert csup.csak net kell hozzá, és csak 6 rugó a beugró. Mégsem 100.000,-. Ez még kicsi páromat is felvillanyozta, úgyhogy belevágunk! Ja és jövőre masszázs tanfolyása fogok járni. És masszázsolni fogok és gazdag leszek. :):):):):):):):):):):) Csúnyán nagyon gazdag!
Na pussz!
Kriszta
Bizonytalanul
2006 november 16. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Hát most aztán nagy bajban vagyok. Szóval úgy kezdődött, hogy megkeresett egy régi iskolatársam, aki egyébként ismert ember, tehát csak a monogrammját írom le: B. E. Szóval B.E. felhívott, hogy szeretne nekem mutatni valamit, amivel ő egy hónap alatt 330.000 forintot keresett és az R.K.-val dolgozik együtt ebben is – mert hogy másban is együtt dolgoznak – és ő ezt a dolgot megmutatja nekem. Na jó. Imponált, hogy éppen ő hív, hiszen ő mégiscsak a B.E. én meg egy kis szürke halandó… hát elmentem. Úgy voltam vele, ha már csak annyit profitálok a bemutatóból, hogy kezet foghatok az R.K.-val, akkor már megérte. Na este találkozom B.E.-vel, és a szép autójával elvitt a bemutatóra, ahol is megismerkedhettem egy csodálatos termék családdal, mely az aloe verán alapul és meghallgattam a kecsegtető pénzkereseti ehetőségről szóló tájékoztatót is. És tetszett!!! Igen – gondoltam – ebbe belevágok, és gazdag leszek. (Itt megjegyezném, hogy iszonyatosan szkeptikus, bizalmatlan és hitetlen ember vagyok, még soha egyetlen egy MLM rendszerbe sem bírtak belerángatni!) Na B.E.-nek sikerült. November 6-án megváltottam magamnak a csodás jövő zállogát, kicsit több, mint 100.000 forintért. (Ez a bemutató csomag ára.) Mindezt úgy, hogy minimális infók áltak rendelkezédemre. De nagy hülye voltam!!!! Mert: a vásárlás után derült ki, hogy egyéni vállalkozói igazolványt kell kiváltanom, ahhoz, hogy a majdan megkeresett pénzemet fel tudjam venni a cégtől – megjegyzem 4 órás részmunkaidőben dolgozom GYES-es anyukaként -, semmilyen írásos tájékoztató anyagot nem kaptam a termékekről, a marketingről, az üzletpolitikáról és nem kaptam közérthető leírást arról, hogy a visszatéritések hogyan formálódnak. Szóval itt álltam a 31 féle termékemmel bután és szomorúan. Mindezen események folyása alatt véletlenül összehozott a sors egy olyan emberrel, aki szintén ebben a rendszerben dolgozik és igazán kedves volt hozzám, mert hiszen elmondott néhány olyan dolgot, amit a saját szponzorom nem. Na nem voltam rest, felhívtam további infókért. És nagyon készséges volt és önzetlenül tájékoztatott és még több olyan dolgot mondott el, amit a saját szponzorom (B.E.) nem mondott el. Kicsit felélesztette elveszettnek vélt lelkesedésem. Mindeközben a férjem örjöngött, szitkozódott, mérgelődött, hogy becsaptak minket. Na aztán a következő döntést hoztam. Egyedül fogom ezt a termék forgalmazást és csapat építést csinálni a saját módszereimmel, mert ahogyan az én szponzorom és csapata csinálja, nekem nem tettszik. (Itt megjegyezném, hogy az FLP berkein belül a leghírhedettebb vonalba sikerült bekerülnöm, amit nem kívánt csapatom a következő képpen aposztrófál: “Közép-Európa legdinamikusabban fejlődő csapata.” Jól hangzik. De hát nem is csoda, hogy dinamikusan fejlődik… Arra lennék kiváncsi hány olyan inaktív ember van ebben a vonalba, akik olyan csalódottak, mint én és nem volt/nincs senki, aki visszaadja nekik a lelkesedést és a hitet. Mert a termékek tényleg jók!!! A gyerekeim is imádják, pedig finnyásak ám, nagyon-de-nagyon. És én is szeretem őket. Na most azt találtam ki, hogy én nem fogok bemutatókon bohóckodni és hülyét csinálni magamból a családom, a barátaim és az ismerőseim előtt. Szóval most csak potenciális fogyasztókat keresek és nem az a célom, hogy minél több embert léptessek be magam alá. És tisztességes leszek!!!! És mindent elmondok már az elején és nem hallgatok el fontos infókat. Most ott tartok, hogy 2 nap alatt találtam 6 fő potenciális vásárlót. Pedig a szponzorom szerint amíg nem vagyok “Supervisor”, addig nem ajánlhatom a terméket, nem beszélhetek róla, mert hülye vagyok hozzá. Pedig nem is, mert már 5.000 forintot költöttem el arra, hogy beszerezzem az írásos tájékoztatókat, amiket amúgy meg kellett volna kapnom, vagy legalábbis fel kellett volna hívni a figyelmemet arra, hogy ilyen is van. Na itt tartok most… És én már ezzel is elégedett vagyok. Igaz B.E. miatt van egy kis lelkiismeretfurdalásom, mert hiszen tőle kaptam a lehetőséget, de hát az ő hozzáállása nem egyezik az én erkölcsi értékrendemmel. Hát ez van. Nagyon drukkolok magamnak. És így, hogy a magam útját járom, már a férjem is maximálisan támogat. Na! Mára ennyi. Majd jövök a fejleményekkel. Pussz, Drága Naplóm.
Egyre jobb!!!!
2007 március 27. | Szerző: Kriszta
Kedves Naplóm!
Ezt alig hiszem el…. Egyre több kommentet sikerül generálnom. Tényleg nem gondoltam volna…
Egyébként tegnap elolvastam eme témáról – vagyis az FLP-ről – szóló másik blogot. Hát nem is tudom. Írója igazán optimistának tűnik a dologban s leírja napi küzdelmeit a pontokért. Szerintem ez az egész olyan ellentmondásos. Minden olvasónak hangsúlyozom: SZERINTEM!!! Mért ellentmondásos? Shallow blogjából idézek (remélem nem haragszik meg érte):
“Már csak 10 nap van hátra a hónapból és ebből két hétvége. A mostani szombat kiesik, mert Siker nap lesz. Ez alatt a maradék 9 nap alatt kb. 20 pontot meg kellene csinálnunk csoportban. Húú….hajrá! 🙂 Ha 20 pontot megcsinálunk akkor 35pont körül zárok, ami még nem elég ahhoz,hogy rátegyem az igazgatóit jövő hónapban. Ajjaj…de rosszul hangzik! 😉 Mindegy…rajta vgayok. Ha nem április, akkor május végére lesz meg! Lignanoba nyaralni már igazgatóként megyek!!!!”
Nem tudom… Egyrészről nagyon optimista, másrészről némileg stresszesnek tűnik nekem. Hangsúlyozom: NEKEM. Nekem arról beszélt a szponzorom, amikor aggályaimat fejeztem ki, hogy nem gondolkodni kell(!) hanem csinálni, meg hogy itt ez egy nagy boldog család, és itt mindenki úgy dolgozik ahogy akar és stb. stb. stb. De ha stresszellünk – hangsúlyozom: HA – azon, hogy ennyi és ennyi pontot kellene csinálnom, hogy ezt és ezt elérjem, akkor hogyan is vagyok boldog? Mert nekem a boldogság a személyes nyugalmamat is jelenti, amikor nem szorítanak a határidők és amikor az élet nyugodt mederben folyik, a lehetőségek maguktól, avagy kevés ráhatással, de alapvetően mégis spontán érkeznek.
Ugyanakkor igazán és tényleg őszintén tisztelem Shallow-t, hogy ennyire tud hinni és akarni. És azt hiszem, hogy a végleges konklúzió az, hogy nem jó szponzorhoz, illetve nem jó csapatba kerültem. Mert természetesen nyilván nem mindenki ilyen – sőt – mint akikbe nekem sikerült belefutnom. Ez tényleg egy szerencsétlen helyzet, amelyen így utólag természetesen már nem lehet változtatni. Nyilván a legtöbb szponzor nem olyan, mint az enyém. Shall hozzászólásával részben egyet is tudok érteni. És nem dühös vagyok, pusztán csalódott! A kettő nem ugyanaz. Én úgy érzem igyekeztem a saját tapasztalataimat, érzéseimet, véleményemet, gondolataimat megosztani másokkal. S mindezt úgy próbáltam tenni, hogy nem a céget ócsárolom. Elismerem, bizonyos megjegyzésekkel talán ezt sugalltam, de nem a cég lejáratása volt a célom, hiszen a termékek jótékony hatását magam is elismertem. Ergo: ha nem tartanám jónak a terméket, akkor és csakis akkor minősülne a blogom az FLP-t ocsároló írásnak.
Ahogy itt írom a sorokat és felidézem azt a néhány beszélgetést a szponzorommal rádöbbentem még valamire. Így utolag az a benyomásom, hogy – hogyan fogalmazzak, nem szeretnék szélsőséges és bántó lenni?! – engem csak felhasználtak. Mért gondolom? Mikor megvettem a táskámat beszélgettem néhány – jó néhány – emberrel. Mind a két tábor képviselőit igyekeztem meghallgatni s így objektív vélemény alkotni mind az MLM rendszerről, mind magáról az FLP-ről illetve a cég termékeiről. És igazából tényleg pozitív volt a végeredmény leszámítva néhány apróságot, amivel vagy foglalkozik az ember vagy nem, de mindenesetre figyelmeztető jelleggel jelen van a témában. Mikor a szponzorommal beszéltem erről – elsősorban persze az aggályaimról (pont azért, mert szerettem, akartam volna, hogy meggyőzzön azok ellenkezőjéről) – mindig az volt a válasz, hogy sokat gondolkodom, sokat beszélek, ahelyett, hogy csinálnám. De ha nem beszélünk valamiről, ami egy ember számára akár sorsfordító is lehet, akkor mégis mi értelme van a szponzorálásnak? Mert hiszen végülis mit tesz ebben az esetben egy szponzor? “Direktmarketingel” Ugyanis ez az első lépcsőfok, a nyilvános bemutatóra történő csábítás eszköze. A nyilvános bemutatók a csapatépítés, a termékek ismeretének elsajátításának színtere. Aki még egy ilyen bemutató után is bizonytalan, természetesen nem biztos, hogy reménytelen eset. Meggyőzhető lehet. És itt jön igazán képbe az a kérdés, milyen is egy (leendő) szponzor. Nagyon jó emberismerőnek kell(ene) lennie. Fel kell tudni mérni azt, hogy a szponzor által kiválasztott ember alapvetően alkalmas-e arra, hogy egy ilyen tevékenységben részt vállaljon és valóban eredményt tudjon elérni. Ehhez szükség van sok beszélgetésre, a gondolatok megosztására, észérvek, tények felsorakoztatására. S nem egyszerűen félresöpörni a beszégetés iránti igényt azzal, hogy ne beszélj, csináld. Azt gondolom, hogy a gondolatmenetem érthető és elfogadható. De csak akkor, ha Ti, akik olvassátok nem csak a magatok szemszögéből nézitek, hanem az enyémből is. Én képesnek tartom magam arra, hogy a mások meglátása szerint is értelmezzek bizonyos dolgokat. Ha nem így lenne, nem tudtam volna egyetérteni részben vagy egészben mások véleményével. És azt gondolom, hogy sosem személyeskedtem egyetlen hozzászólóval sem és itt szeretném megköszönni “N”-nek, amiért nem tettszését fejezte ki “zsú” hozzászólásával kapcsolatban.
Hát… Azt hiszem mára ennyi.
Oldal ajánlása emailben
X