Válasz…

2006 december 18. | Szerző: Kriszta |

 Kedves Naplóm!

Kérdéseket kaptam, melyekre illik válaszolnom…

Tehát.

Kedves “Ápolónő”!

Az FLP Nem a hülyék üzlete, ezt ha jól emlékszem soha nem is állítottam. Nyilván az előbbi mondatból adódóan nem hülyék azok, akik ebből milliomosok lettek. – Itt megjegyezném, hogy valaki hülye-e vagy sem, nem azon múlik van-e diplomája. Nekem például nincsen, mégsem tartom magam hülyének és a környezetem is átlagon felül inteligensnek tart. Leszámítva a szponzoromat, mert ő hülyének tartott. – Mikor megvettem a dobozomat nem gondoltam, hanem nagyon jól tudtam, hogy pénzt keresni csak munkával lehet – mivel 12 éves korom óta mást sem csinálok, csak dolgozom (természetesen sokáig iskola mellett).

Igen, megkérdeztem a szponzoromat, hogy mit kell csinálni és megkérdeztem, miket kell elolvasni. Nem tőle, hanem egy tőle teljesen független, másik vonalhoz tartozó embertől kaptam információkat (neki nem lett volna kötelessége válaszolgatni, hiszen profitja nem származott belőle, hiszen sem közvetlenül, sem közvetve nem tartoztam alá, fölé, mellé stb.), tehát a saját szponzoromtól cak mellébeszélést, csusztatást és a munka szempontjából teljesen érdektelen dolgokat kaptam. A saját magam jól felfogott érdekében, önállóan mentem el a pont nélkülibe, és tiszta idióát csinálva magamból vettem meg a katalógust és egyéb más írásos anyagokat, mert a szponzoromnak nem volt rám ideje!!! Nem kaptam meg a nemzetközi üzletpolitikát, hanem az FLP honlapjáról letöltve a saját költségemen kinyomtatva vettem kézbe és igen elolvastam. Sajnos Túl sok képzésen nem tudtam részt venni, de azért voltam egy-kettőn a férjem nem tudott velem jönni, mert vigyázott az 5 éves fiunkra és a 3 éves lányunkra, akiket szintén nem lehet elvinni képzésre/bemutatóra, hiszen ilyen idős gyerekeknek 1-1.5 óra egy helyben ülés és figyelés szerintem kínzás. Megkérdeztem hogyan juthatok hozzá a pénzemhez, azt a választ kaptam, hogy csak akkor és úgy, ha meg vannak a vállalkozási papírjaim. A hálózat építés szerintem szakma és nem igazán kaptam segítséget, mert a szponzoromnak nem volt rám ideje és amikor kérdeztem nem kaptam válaszokat. Összehasonlítottam a termékek árát, azt is tudom, hogy mennyi ideig elegendőek, mit tudnak. És hiába mondtam el a családomban olyan embereknek, akiknek fontos lenne, hogy ezeket használják, falakba ütköztem, mert minden drága. Pedig az anyósom fizetése 6 számjegyű, az apósom nyugdíja szintén és a sógornőmről már ne is beszéljünk. A barátaim, ismerőseim nagy része is tehetősnek mondható. De ez nem változtat a tényen: a termékek drágák!!! Kikérem magamnak, hogy a tehetetlenségemet a környezetemre hárítanám. Nem vagyok tehetetlen csak rosszúl mértem fel a saját lehetőségeimet és így utólag belegondolva rossz szponzorhoz, rossz vonalhoz csatlakoztam. Ha nem csinálok semmit, akkor megmaradnak a barátaim, boldog leszek, mert olyan emberek lesznek körülöttem, akiket szeretek. Mit veszítek, ha a szponzoromra hallgatok és úgy dolgozom, ahogy ő mondja? Elveszítem a barátaimat, mert azt fogják gondolni, hogy másról se szól az életem, mint az FLP-ről, az ismerőseim, akik pedig esetleg belépnének ugyanolyan csalódottak lennének, mint én, hiszen ha a szponzoromra hallgatok, gyakorlatilag nem mondhatok semmit, amíg meg nem veszik a táskát és a megvétel után kapják a fekete levest. Köszönöm, de én ezt nem akarom megtenni senkivel, még olyan emberrel sem akit esetleg nem kedvelek.

Kedves Kata!

Ezek a válaszaim.

Üdvözlettel kriszta1229.

Hát Kedves Naplóm, Tőled is búcsuzom!