2007 május 23. | Szerző: Kriszta |

 Szia!

Meglepődtem, hogy írtál, mert az utóbbi hetekben már nagyon behalt a blogom. Igazság szerint nekem már nincs írni valóm – leszámítva reagálásaimat a kommentekre -, hiszen saját, rövid idő alatt beszerzett tapasztalataimat már megosztottam az emberekkel. Most olvasom vissza a soraiat, és válaszolok. Először is nagyon jól esik nekem, amit a durva írásokról gondolsz. Megmondom őszintén, néhány ilyen után azt gondoltam, nincs nekem arra szükségem, hogy ilyeneket elolvasba kiakadjak és bosszús legyek, felesleges egy blog miatt atrocitásoknak kitennem magam, törlöm a blogot és ennyi volt. De valahogy mindig visszatartott valami a törléstől… Talán az, hogy élt bennem a remény, hogy egy klassz dolog fog kialakulni belőle. És igazából az én véleményem szerint nagyon jó is lett, mert egy egyszerű kis blogból, ha nem is színvonalas, de jó vita kerekedett. És erre büszke vagyok. Aztán utána azért nem hagytam abba, mert sok – számomra – negatív komment után jöttek azok a kommentek, amelyek már az én érzéseimet adták vissza, csak az írók tapasztalatain keresztül. És akkor döntöttem el végleg, hogy a blog megmarad, amikor az egyik kommentben megkértek rá, hogy töröljem, mert buta vagyok… 🙂 Szóval már csak azért is itt van, a blog él és újra összehozott valakivel, akit nagyon értelmesnek, okosnak és kedvesnek tartok és akivel el tudnám képzelni, hogy élőszóban is klassz eszmecserét folytassak. (Ezt eddig nem írtam, de “másik Kriszta” felé is így érzek. De nem pusztán azért, mert velem ért egyet, hanem mert értelmes embernek tartom őt!!!)
Pénz. Nos, mintha a gondolataimban olvasnál… Emlékszem még most is az első telefonbeszélgetésemre az akkor még leendő szponzorommal. Ha nem haragszol leírom:
“Szia Kriszti. B. E. vagyok, nem tudom emlékszel-e még rám?” Emlékeztem. “Azért hívlak, mert szeretnék Neked mutatni egy nagyon klassz dolgot, amivel sok pénzt lehet keresni. Én a múlt hónapban 130.000-et kerestem vele és ebben a hónapban 330.000-et fogok keresni. Érdekel?” Hát érdekelt. Szóval eddig az idézet, a történet további folyása a blogból ismert. Igen. Ő is a pénzzel vett rá, hogy olyat tegyek, amit világ életemben el akartam kerülni és a sok nullával elaltatta a gyanakvásom. Elismerem, ez az én saját emberi gyarlóságom volt. Hogy elkápráztatott a könnyűnek igért pénzkereseti lehetőség és egy itt Magyarországon akkor már ismert, jól csengő név, vagy nevezzük sztárnak a hölgyet. De hát esendő vagyok/voltam, mint oly sokan…:) És nekem is az a benyomásom, hogy ez tényleg sokaknak csak a pénzről szól, éjjel pontokról álmodnak, ezzel kelnek ezzel fekszenek, és arra törekednek, hogy a mások által vásárolt termékek segítségével fedezzék az önnön és családjuk fogyasztását és megteremtsék a luxust, már ha tudják. Sokaknak nem az egészség a fontos, nem az, hogy másokon segítsenek, de biztos vagyok abban, hogy vannak kivételek!!!
Én kaptam útmutatást. Olyat, amivel nem tudtam azonosulni. Mert inkorrektnek, etikátlannak tartottam, de erről is olvashattál a soraim között.
Hát ennyi.